2016. február 3., szerda

12. fejezet ~ Telefonok

Pearl Clark
18. Szeptember; Milánó, Olaszország

Alive
   Sietve sétáltam végig az edzőközpont folyosóján, hogy minél hamarabb autóba ülhessek és hazamehessek végre.
 - Ha valamelyik idióta az, nem veszem fel - morogtam magamban az üres folyosón, mikor meghallottam a telefonom csörgését. Időbe telt, mire előhalásztam a táskám mélyéről, de mikor megláttam a hívót, elhúztam a szám. - Te még élsz? - szóltam bele nem túl kedvesen.
 - Én is örülök, hogy hallom a hangod Pep...
 - Mit akarsz? - szakítottam félbe a negédes szónoklata kezdetén.
 - Meg sem kérdezhetem, hogy mi van a lányommal?
 - De, persze - sóhajtottam fel a szememet forgatva, majd folytattam - a lányod köszöni szépen jól van. Még nem halt éhen, bármennyire is ez volt a terved azzal a csekélyke összeggel amit voltál szíves a bankkártyámra biggyeszteni.
 - Tudod, hogy nem ez volt a cél - kezdett magyarázkodni. - Én csak azt szerettem volna, ha felelősségteljesebbek vagytok a nővéreddel...
 - Akkor talán úgy kellett volna minket nevelni az elejétől fogva - vágtam a fejéhez az igazságot.
 - Ne akarj lelkiismeret furdalást okozni nekem, mert nem fog menni - csattant fel most már dühösen a hangja. Tudtam, hogy a kedves modorát csak néhány pillanatig tudja fenntartani. - Mindent megkaptatok amit csak kiejtettetek a szátokon, de nektek semmi nem volt elég!
 - Ez igaz - horkantottam fel nem túl nőiesen -, de te még azt se vetted észre, hogy mit miért tettünk. Mi beértük volna pénz helyett a szereteteddel vagy csak néhány együtt töltött hétvégével. Próbáltunk lehetetlen dolgokat kérni, hátha egyszer végre rájössz, hogy mi nem mást akartunk csak egy kibaszott családot! - tört ki belőlem az évek óta elfojtott harag.
Amíg a vonal végén pár perc néma csend állt be, addig próbáltam visszatartani a könnyeimet. Beharaptam az ajkamat és lehunytam a szemeimet. Nem, nem fogok többet sírni - ráztam meg a fejemet. Ezt már akkor megfogadtam, mikor az iskolai fellépéseimre a színjátszókörben, Katen és az aktuális dadánkon kívül soha senki nem jött el.
 - Pep én... - szólalt meg hirtelen a készülék a kezemben, amitől megugrottam és azonnal kiszakadtam a borús emlékeim közül.
 - Azt hiszem most leteszem. Szia Apa! - nyomtam ki a telefont. Mélyeket lélegezve dőltem neki a folyosó falának. Régen éreztem ennyire üresnek és elveszettnek magam. Hiányzott a nővérem.
                                             
                                                              ~ o ~ o ~ o ~

  - Hová mész? - morogta Adil álomittas hangon.
 - Cssh - simítottam végig a karján. - Inni, aludj csak tovább - csúsztam ki mellőle majd a köntösömet felkapva a konyhába sétáltam.
Megálltam a teraszajtónál és a függönyt félre húzva kifelé bámultam a sötétbe. A délutáni telefon óta nem találtam a helyemet. Az a néhány perc olyan dolgokat kavart fel bennem, amik már nagyon régóta el voltak temetve az agyam leghátsó zugában.
Kihúztam a komódom második fiókját és néhány kutató mozdulat után kezembe akadt amit kerestem. Kinyitottam az erkélyajtót és kiléptem a friss levegőre. Lehuppantam az egyik kényelmes rattan fotelbe és meggyújtottam a kezemben szorongatott cigarettát. Nagyon ritkán vetemedtem erre, mert Kate mindig leszidott érte, de most nem volt itt, hogy megtegye. Nagy slukkot szívtam a mentolos bűzrúdból és élvezettel fújtam ki a füstöt. Elgondolkodva néztem a kavargó szürke oszlopot és észre sem vettem, hogy újra maga alá temetett a múlt.

 - Szerinted elmentek már? - nézett rám a testvérem hatalmas, ijedt szemekkel.
 - Nem tudom - vontam meg a vállamat. - De remélem, mert nagyon éhes vagyok - simítottam végig az egyre hangosabban korgó gyomromon.
 - Lemegyek, megnézem - állt fel mellőlem Kate, de a keze után kaptam.
 - Ne! Ha meglátnak, megint kikapunk - pislogtam rá rémülten.
 - Ne aggódj Húgi - mosolygott rám - nagyon óvatos leszek.
Aggódva néztem utána, ahogy lopakodva elindul a konyha felé, hogy valami kaját keressen nekünk. Drága jó anyánk megint bulit rendezett a piás, drogos haverjaival és elfelejtett a gyerekeinek enni adni. Nem az első eset volt, így már tudtuk mit kell tennünk. Megvártuk, míg elcsendesedik a ház és csak akkor merészkedtünk elő. Egyre gyakrabban megesett, hogy saját magunkat kellett ellátnunk, pedig még csak öt évesek voltunk. 
 - Engedjen el! - hallottam meg Kate kiáltását és azonnal utána eredtem. A konyhába érve azt láttam, hogy a nővérem egy hatalmas, szakállas alak karmai közt vergődik. 
 - Maradj csöndben! - vigyorgott rá a férfi. - Nem foglak bántani, csak kicsit megkóstollak - harapott bele a testvérem nyakába, aki ettől hatalmasat sikított. Nem kellett több, nekifutásból rontottam rá az előttem állóra és apró kezeimmel ütni kezdtem.
 - Engedd el a testvéremet! - ordítottam már én is. Úgy látszik, a meglepetés erejével hatottam rá, mert eleresztette Katet, aki azonnal az egyik sarokba kucorodott és keservesen sírni kezdett, de legalább már megszabadult az gusztustalan pasas karjai közül.  Nekem már nem volt ekkora szerencsém, mert felém fordult és most engem kapott el.
 - No nézd csak, mit fújt ide a szél? - emelt fel az arcával egy szintbe. - Szóval kettő van belőletek? Nem baj, az még több élvezet - vigyorodott el, de hamar lehervadt az arcáról a mosoly, mert szemen köptem.  - Te rohadt kis kurva! - hörögte és visszakézből akkora pofont lekent, hogy neki estem a konyha asztalnak. Éreztem, hogy megtántorodok, de nem adhattam fel, mert a szemét most megint a testvéremet vette célba. Homályos tekintettel körbe néztem a helységben. Megakadt a szemem az asztalon felgyűlt üres üvegeken. Gyorsan felkaptam a legnagyobbat és amikor a szakállas lehajolt, hogy újra magához húzza a nővéremet, fejbe vágtam vele. Rémülten néztem ahogy meglepett pofával felém fordult, de nem maradt másra ereje, mert összeesett. Kate-tel egymásra néztünk, felé nyújtottam a kezemet és felhúztam a sarokból. 
 - Pep, vérzik a fejed - szipogta halkan.
Az említett testrészemhez nyúltam és valami ragacsos masszát érintettem meg. Ahogy magam elé húztam a kezem, az vöröslött a vértől. 
 - Most mi lesz? - kérdezte Kate.
 Lenéztem a fekvő óriásra és tudtam, hogy baromi nagy szerencsénk volt, hogy el tudtuk intézni. 
 - Gyere! - húztam magam után a testvéremet a bejárati ajtóhoz.
 - Hova megyünk? - kérdezte rémülten.
 - Nem tudom - vontam meg a vállamat -, de az biztos, hogy el innen - léptem ki az éjszakába.
Órákig bolyongtunk az utcákon. Nem akartam bevallani, de egyre rosszabbul voltam, mígnem az egyik parkban leültem egy padra és a szemeim lecsukódtak a fáradtságtól.
 - Pep - hallottam valahonnan egy búra alól Kate sírós hangját - jól vagy? 
 - Nem - suttogtam és innentől nem emlékszem semmire. 
Kate elmeséléséből tudom, hogy mikor elájultam, az ölébe húzott és úgy ringatott. Egy percre sem hagyott magamra. Így találtak ránk reggel a korán munkába menők, akik mentőt hívtak. A kórházban tértem magamhoz. Rémülten néztem az előttem álló öltönyös férfire, aki megnyugtatott, hogy mostantól minden rendben lesz, mert soha többet nem kell visszamennünk. Akkor tudtam meg, hogy ő Tim Clark, az apánk. 
Bár sokkal jobb körülmények közé kerültünk, mégis mindig hiányzott valami az életünkből, de azt megpróbáltuk kompenzálni azzal, hogy ott voltunk egymásnak mi. Kate és én elválaszthatatlanok voltunk, egészen mostanáig. 


                                                                 ~ o ~ o ~ o ~


 - Nem tudsz aludni? - szakított ki a múlt árnyai közül Vinc hangja.
Zavarodott szemekkel néztem a barátomra, aki a velem szemben lévő fotelben terpeszkedett. Észre sem vettem, hogy kijött hozzám.
 - Mi? Ja, nem - vallottam be és gyorsan elmorzsoltam a szemem sarkából kibuggyanni készülő könnycseppet. Egy utolsó slukkot szívtam a cigimből, ami nem is tudom mikor égett el tövig, majd eldobtam a csikket.
 - Bánt valami? - pislogott rám aggódó szemekkel Vincent.
 - Semmi olyan, amit ne tudnék megoldani - mosolyodtam el halványan.
 - Oké, de tudod, hogy ha valamiben segíthetek akkor csak szólj? - fürkészte az arcomat.
 - Édes vagy, köszi - simítottam végig izmos karján. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy milyen kár, hogy meleg, hiszen meg van benne minden ami egy nőnek kell. Talán beletudnék szeretni, ha akarnék. Erre a gondolatra majdnem hangosan felkacagtam. Én és a szerelem? Na olyan csoda nem létezik ebben a világban.
Percekig ültünk némán a sötétben és hallgattuk az éjszaka csöndjét, amit egy telefon csörgése zavart meg.
 - A tiéd? - nézett rám Vinc kérdőn.
 - Nem, de akkor gondolom nem is a tiéd - álltam fel és besétáltam.
A hang után mentem és a nappali asztalán megtaláltam a zaj forrását. Rami telefonja csengett. A kijelzőre nézve először elkerekedtek a szemeim, majd éktelen nevetésben törtem ki. Ennyit a pasikról és a szerelemről. Vincent követett és kíváncsian nézett rám, így felé mutattam a képernyőt, amin egy csinos fekete hajú lány éppen csókot dobott.
Take A Bow
 - Mókuska? - röhögte el magát ő is a név láttán.
Még mindig nevetve, bevittem a készüléket az ébredező focistának. Adil zavarodottan vette át tőlem.
 - Nyugi, kimegyek - intettem neki és magára hagytam őt Evetkével.
Vinc elkapta a karomat, majd magához húzott, mert érezte, hogy erre van szükségem. Jóleső érzéssel fészkeltem be magam a karjai közé.
 - Ugye nem miatta búsulsz? - kérdezte a szobám felé bökve.
 Már nem csodálkoztam rajta, hogy észrevette a komor hangulatomat, így csak egy halvány mosollyal az ajkamon megcsóváltam a fejemet.
 - Pasi miatt? Soha! Egy sem érdemli meg - válaszoltam keserűen és ebben mind a ketten egyet értettünk. 

6 megjegyzés:

  1. Szia Dolores!
    Hát ez ugy fuu. Lehet h Tim megmentette őket de attol nem lesz ő a legjobb apa a világon. Drága Pepnek igaza van semelyik srác nem érdemli meg h sirjanak utána. Remélem valaha leesik Timnek mit kéne csinálnia.
    Puszi és hatalmas ölelés fallen angel <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Tim csak jót akart, de rosszul csinálta. Lehetsz te bármilyen gazdag, ha nem tudsz szeretetet adni.
      És igen, Pepnek igaza van, egy fiú sem érdemli meg, hogy sírjanak utána. IGAZ??? :D :D :D
      Millió puszi: Dolores <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
    2. Igen nagyon igaz :D mondjuk ezt nem Peptől tanultam meg ;) hanem aki testet-lelket adott neki attol
      Köszönöm
      Millio puszi fallen angel <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
    3. <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  2. Kedves Dolores!
    Nagyon jo fejezet volt
    Imadtam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia BezTina!
      Nagyon szépen köszönöm!
      <3 <3 <3 Dolores

      Törlés