2016. szeptember 28., szerda

39.Fejezet~ Találkozó

Kedves Olvasóink!


Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, az elmúlt idők hanyagsága miatt részemről. Egészségügyi okok miatt nem tudtam megtenni minden tőlem telhetőt egy- egy résszel kapcsolatban. Doloresnek hatalmas köszönet jár minden miatt, hiszen egy ideig szinte teljesen egyedül vitte a blogot.
Remélem megértitek trehányságom okát és nem pikkeltek rám emiatt.:)
Amennyiben minden jól alakul, a régi Lily visszatér hozzátok.:)
Üdv: Lily Clark



Cristiano Ronaldo
November 08; Madrid, Spanyolország


- Neymar és Ronaldo exe ismét együtt? Amint már korábban megírtuk, Cristiano Ronaldo és barátnője szakítottak minek következtében a sértett nő, Catherine Clark hazautazott Dubaiba. Értesüléseink szerint a fiatal Neymar tegnap este érkezett meg az említett városba, ahol a reptéren már egy kocsi várta. A legkisebb sejtéseink szerint is újdonsült barátnője látogatására utazott az Emírségekbe, na de vajon mit szólhat mindehhez CR7? Írja mindezt a Hola. Mint mindenkit, minket is érdekel Cristiano Ronaldo véleménye ez ügyben, de sajnos adásunkig nem válaszolt kérdéseinkre- adja elő magát a helyi tévé műsorvezetője, minek következtében kikapcsolom a dobozt.

Tikkelve ugyan, de próbálok nyugodt maradni, legalábbis ezt a látszatot kelteni. Két rövid dudálást hallok kintről, ami csak azt jelentheti, hogy megjött értem Marcelo. Felkapom edzőtáskámat és sietősen indulok el kifelé az autóban várakozó barátomhoz. Kulcsra zárom a kaput és bevetem magamat az anyósülésre, miközben táskámat hátradobom, magam mögé.
- Mi ez a rossz kedv?- Húzza fel jobb szemöldökét kérdőn.
- Catherine- ejtem ki az egyetlen neve, ami már hetek óta kínoz.
- Mi történt?
- Gondolom olvastad a cikket- biccentek felé, mire csak hallgat, szóval biztos lehetek abban, hogy tudja mire célzok.
- Tudod, mi a véleményem, pontosabban véleményünk erről az egészről, Cristiano- indítja el a motort.
Sokszor elmondták már az ő saját álláspontjuk a csapattal, mind egyedül, mind együtt. James révén ismerik a teljes történetet és -természetesen- Katenek adnak igazat. Miért is támogatnák a barátjukat inkább? Egy csinos pofi, elképesztően jó alak és megnyerő személyiség aztán már inthetünk is a összetartásnak. Apropó James, a haveri kapcsolatunk bár megsínylette azt, hogy lefeküdt a volt barátnőmmel, de szépen lassan kezdünk újra megbarátkozni a másikkal. Akit nem értek az Ramos- legutóbbi védőbeszédét leszámítva-, úgy tesz, mintha én lennék az életének megrontója. Jóban voltak Katetel az tény de, hogy ennyire megviseli egy olyasvalaki elvesztése, aki még a telefont sem veszi fel neki.
Gareth némasággal büntet, úgy tesz, mintha csak egy idegen lennék számára. Marcelo megvető tekintete minden egyes percben lyukat tudna égetni oldalamba. A ő szavaival fogalmazva "megvet tettemért, de a barátja vagyok és sosem tudja eldobni magától egy lány miatt". Isco és Varane sosem voltak különösebben nagy cimboráim de a brit távozása óta úgy érzem, hogy ők is eltávolodtak tőlem. Egyedül Karim nem változtatta meg a meglátását rólam. Aligha nem teljesen egyedül maradtam. Olykor ez a játékunkon is meglátszik, ami miatt már kaptam Beníteztől több néhány perces fejmosást. Mindezek ellenére úgy érzem, jól döntöttem- ki tudja, mire lett volna képes az apja. Kedveltem Catherinet, de egy futókapcsolat miatt nem kockáztatom a családom hogylétét.
- Szerinted igaz? Tényleg együtt van a kis brazillal?- Törik elő belőlem hirtelen a féltékenység.
- Nem tudom- feleli nyugodt hangnemben- Neymar jó gyerek- gondol vissza a válogatottból ismert csatárra.
Nem válaszolok. Nem ismerem a brazilt így nem akarok róla rosszat mondani, de mégis rossz érzéssel tölt el, hogy ő öleli azt a lányt, akit egykor én csókoltam. Még ha csak csókoltam volna... Fergeteges volt minden egyes együttlét vele. Amint belegondolok abba, hogy miket is műveltünk a szőke szépséggel nadrágom szorítani kezd- már a puszta gondolata is megőrjít.
- Hé Cris- löki meg vállamat haverom- itt vagy?- Bólintok egy gyatrát, mire kiszáll a kocsiból és én is követem őt.
Épp hogy megérzem a betont lábam alatt feleszmélek, hogy nem az edzőközpontban vagyunk, hanem egy mélygarázsban. Pontosabban a Sunset mélygarázsában, ahol egykor a Kate:01 rendszámú autó is parkolt. Felsóhajtok. Miután elküldtem végignéztem az erkélyről, amint zokogva beszáll a járműbe és azonnal elhajt- örülök neki, hogy nem lett semmi baja akkor.
- Miért jöttünk ide?- Nézek kérdőn a védőre.
- Mondd csak, te hol jártál egészen eddig?- Háborodik fel, de nem válaszolok, ismét csak összevesznénk, ha megosztanám vele gondolataimat.
Csendben haladunk egymás mellett a több száz autó között, mikor hirtelen még a lélegzetem is elakad. Visszajött volna?
- Marcelo- bököm meg teljesen lesokkolva, mire ő is arra néz, amerre én. Catherine autója a szobaszáma helyén parkol.
- Biztos csak az apja jött le Madridba és ha már itt van ez az autó, használja- ad logikus magyarázatot.
Egy pillanatra még el is hittem, hogy újra látom a brit lányt, de az szinte lehetetlen. Maradnak a régi képek és a videók. Magamban morfondírozva szaporázom meg lépteimet, hogy ne maradjak le túlságosan is, hiszen még mindig nem tudom miért is vagyunk itt.
Liftbe belépve csak az unalmas zene szolgál zajként köztünk, látszik, hogy felzaklatta a Kate dolog őt is. Rutinosan érinti meg a harmadik szint ikonját.
Idegesen tördelem ujjaimat, miközben azon töröm a fejemet, hogy valahonnét a tudatallatimból előkotorjak egy kis foszlányt a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.
- Ne szenvedj már ilyen látványosan- szól rám- csupán Gareth tart egy kis összeröffenést, mint régen- felel végre.
(...)


- Fél óra múlva kezdünk, menni kéne- ad hangot James gondolatának, mire mind bólintunk és elkezdjük összeszedni a szétdobált cuccainkat.
Jó volt újra eltölteni egy kis időt a többiekkel. Ezúttal nem voltam közutálat célpontja, ami kifejezettem jól esett végre. Gareth, Varane és Isco nem burkolóztak némaságba előlem. Sergio sem szándékozott meggyilkolni és Marcelo lángoló tekintetét sem kellett végig magamon éreznem. Úgy tettek, mintha minden rendben lenne. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem ezeket az embereket.
Mosollyal az arcomon lépek ki a walesi lakásából és régi jó barátommal- Sergioval- az oldalamon indulok el. Ameddig leérünk a földszintre még a többiek ökörködnek, amiken jót mosolygunk közösen.
- Hol van Marci?- Kezdem keresni tekintettem a brazil védőt, mire Keylor leint.
- Visszament a telefonjáért, ne aggódj CR- vigyorog, így nekem is felfelé ível a szám.
Sosem voltunk kimondottan jó barátok, de most minden egyes kedves, jópofa hangvételű mondatnak örülni tudok, hiszen úgy érzem, visszakaptam azt, amim régen volt és ez irtó jó érzés.
Pittyegéssel jelzi a személyfelvonó, hogy megérkezett. Mind izgatottan várjuk a bongyor megjelenést, aki nem egyedül érkezett. Lélegezni is elfelejtek, amint meglátom az ismerős arcot. A levegő teljesen megfagy, egyikünk sem hisz a szemének. Mondani akarok neki valamit, de amint meglátom, hogy ujjai egy másik férfiéval vannak összekulcsolva elönt a düh. Szóval máris továbblépett és nem Neymar Jr. az illető.

2016. szeptember 17., szombat

38. fejezet ~ Régen látott idegen

Pearl Clark
November 08; Madrid, Spanyolország
 
Egy ideje már a tükörképemet bámultam.Az ismerős vonások most szinte ismeretlenként köszöntek vissza rám. Az erősebb smink, a kölcsönvett ruha és persze a istentelen magas sarkú cipő - ami Kate védjegye is lehetett volna - teljesen új embernek mutattak. Ha nem tudnám, hogy én én vagyok, talán magamat is megtéveszthetném a kinézetemmel. Utolsó mozdulatként ahogy a nővérem szokta, helyes kis kontyba fogtam a hajamat és egy pimasz kacsintással a tükörnek, kiléptem az eddig menedéket nyújtó fürdőszobából.
- Aztakurvapicsába! - hallottam meg Vincent hitetlenkedő hangját, mire pipiskedve fordultam egyet a tengelyem körül.
 - Na? Szerinted sikerülni fog? - vékonyítottam egy kicsit a hangomon. Az iskolában együtt eltöltött évek alatt volt időm begyakorolni a nővérem mimikáját, hanglejtését és mozdulatait. Rengetegszer vertük át a tanárainkat, barátainkat pasijainkat és persze az apánkat is.
Olasz barátom percekig összehúzott szemekkel sétált körbe körülöttem mire végre megszólalt.
 - Ha nem tudnám, hogy te vagy az, simán bedőlnék neked - vigyorodott el végre.
Erre a válaszra vártam. Kacéran megriszáltam a csípőm és elindultam az ajtó felé, ami egy folyosóra nyílt. Én sokkal jobban szerettem a saját, különálló kégliket, de úgy látszik a nővéremnek ez is megfelelt. Tegnap késő este érkeztünk meg és cuccoltunk be Kate lakásába, ezért még nem nagyon volt időm körül nézni. A repülőúton végig az "új" csapatom felépítését tanulmányoztam, hogy tisztában legyek vele, ki kicsoda.
 - Kate? - kérdezte valaki mögöttem csodálkozó hangon. Eljött az én időm - húzódott ravasz mosolyra a szám és megfordultam.
 - Hola Marcelo - köszöntem az eltéveszthetetlen bongyor hajú brazilnak, aki még mindig úgy meredt rám, mintha kísértetet látna.
 - Úristen, tényleg te vagy az? - kapott észbe, majd egy csontropogtató ölelésben részesített.
 - Nem, az ikertestvére - válaszoltam flegmán és kissé elfúló hangon.
 - Mikor jöttél? Miért nem szóltál? Miért tűntél el? - támadott le a kérdéseivel, de benne akadt a levegő, mikor az ajtóban megjelent Vincent alakja. - Ó, így már érthető - vigyorodott el. - Hola, Marcelo vagyok - nyújtotta a kezét barátságosan a barátom felé, aki készségesen el is fogadta.
 - Vincent Ambroso.
 - Te...ti? - kérdezte miközben ujját köztünk járatta.
 - Igen! - vágtam rá, megelőzve az olaszt aki elég furán nézett rám.
 - Mindegy is - legyintett a brazil. - A fő, hogy megint itt vagy! Mert ugye itt vagy?
 - Persze - nevettem el magam. - Nem úgy nézek ki?
 - De - vágta rá kapásból. - A fiúk meg fognak veszni a boldogságtól - mondta, miközben belém karolt és elkezdett húzni a folyosón. Vincent a fejét csóválva követett minket.
Beszálltunk a liftbe, ahol a brazil szófosást kapott és két perc alatt a nyakamba zúdította az összes eddigi pletykát, amit baromi szórakoztató volt hallgatni. Hangosan nevetve szálltunk ki a földszinten ahol belebotlottunk egy csapat elkerekedett szemű focistába. Magamban azonnal sorolni kezdtem a neveket: Bale, Modrič, Navas, Casemiro, James, -mit evett rajta Kate?- Carvajal, Benzema, -az utolsó találkozásunkkor Dubaiban nem volt ilyen szőrös- Varane, Isco, Ramos -bassza meg ez a pasi élőben még szexisebb- és persze a híres nevezetes portugál, akinek a tekintete szinte égetett, de direkt nem figyeltem rá. El akartam hitetni vele, hogy nekem -vagyis Katenek- már semmit nem jelent. Vincent mintha csak a fejembe látott volna, közelebb húzott magához és karját birtoklón a derekamra csúsztatta. Szerelmes mosolyt varázsoltam az arcomra és úgy néztem az olaszra.
 - Kate? - törte meg a hallgatást végül a walesi.
 - Hola Gareth - intettem neki, viszont ő nem érte be ennyivel. Megállt előttem majd szigorúan végig nézett rajtam, habár a végére elmosolyodott.
 - Annyira haragudtam, hogy leléptél, le akartalak cseszni, de most... - vigyorodott el - most csak örülök, hogy megint itt vagy - rántott ki a biztonságot adó karok közül, hogy megölelhessen. Egy pillanatra összeszorult a szívem és jóleső érzés fogott el attól, hogy ennyire szerették a nővéremet. 
A fancsali képet vágó portugál kivételével mindenki megölelgetett és biztosított róla, hogy örül a visszatérésemnek.. 
 - Minden oké? - kérdezte a fülembe súgva a kis kolumbiai mikor ő került sorra.
 - Igen, tökéletesen.
 - Az jó. Aggódtunk, mert nem válaszoltál a hívásainkra. Eltűntél - nézett a szemembe kíváncsian, de a hangja inkább féltő volt, mint bosszús.
 - Nem kellett volna - vontam meg a vállaimat. - Amint látod - böktem a fejemmel az olasz barátom felé, aki a csoportunktól távolabb álldogált és onnan figyelt minket - már nem nyalogatom a sebeimet. Tovább léptem és boldog vagyok.

- Ennek igazán örülök - mosolygott rám azzal a kölyök képével. Egész helyes volt, de nem az én esetem. 
 - Viszont, ha most megbocsátotok, jelenésem van a Főnöknél - köszöntem el tőlük majd Vincenttel az oldalamon elindultam a kijárat felé.
- Hé, Kate! - kiáltott utánam egy nagyon is ismerős hang. Kérdőn fordultam vissza a védő felé. - Este bulizunk!
 - És mit ünneplünk? 
 - Nem mit, hanem kit! Téged, hogy újra köztünk vagy! - kacsintott rám kihívóan. 
Hangosan nevetve karoltam bele a barátomba, majd mint aki jól végezte dolgát, elindultam megkeresni Perezt, hogy el kezdjem élni a nővérem életét. 

2016. szeptember 14., szerda

Változás!


                                                               Sziasztok! 

 Az iskolai elfoglaltságok miatt hétvégére, pontosabban szombatra tettük át a részek megjelenésének időpontját.

Megértéseteket köszönjük! 
                           Találkozunk szombaton.
                                                       További szép hetet nektek!
                                                                                     Dolores & Lily

2016. szeptember 7., szerda

37.Fejezet~ Ébredés I.

Catherine Clark
November 08; Dubai, Egyesült Arab Emírségek

Ébren vagyok, de nem nyitom ki a szemeimet. Ötletem sincsen, hogy mit kellene csinálnom mind magammal, mind magával a kialakult helyzettel. Legésszerűbbnek az tűnne, hogy összeszedem magamat és új életet kezdek, amiben csak azok kapnak helyet, akik valójában meg is érdemlik. Csak sajnos ez nem ilyen egyszerű.
Szépen lassan elkezdem nyitogatni pilláimat, félve az erős fénytől, ami nem jön. Amint szemem hozzászokik a félhomályhoz egy régen látott barát alakja tárul elém.
- Neymar?- Szólítom meg bizonytalanul, mire megfordul, így már semmi kétségem sem lehet afelől, hogy ő az.
- Úr Isten Catherine!- Von ölelésébe.
Viszonoznám gesztusát, de nagyban gátol, hogy kezeimet leszorítja, így csak tűröm ölelését. Istenem de hiányzott már. Egy apró mosoly kúszik arcomra a régi emlékek felidézése közben, ki hitte volna, hogy egy olyanhoz hasonló esetből ekkora barátokká csiszolódunk.
- Mesélj mi van veled?- Még magam is meglepődök hangom mélységén. Neymar helyet foglal az ágyam mellett lévő széken miközben kezeit ölébe helyezi.- Neked nem Barcelonában kellene lenned?- Akadok ki mikor eljut agyamig a dolog.
- Ne aggódj már mindig ezen- neveti el magát- megoldottam nyugalom- küld egy magabiztos mosolyt felém.
Csak biccentek egyet és hagyom, hogy beszéljen a fociról- ami engem teljes mértékben hidegen hagy. Olykor biccentek egyet, vagy esetleg hozzászólok pár szót is a témához, de különösebben nem köt le.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- Váltok gyorsan témát, mikor már nem tudom tovább hallgatni.
- Pep hívott fel- mondja könnyedén.
- Hol van Pep?- Jutnak eszembe azonnal az emlékek, miszerint elküldtem.
- Visszakellett mennie Milánóba, dolgozni.
(...)